2011. március 28., hétfő

Takács "Taki" László road Morcz Csabáról

Nem régóta vagyok "Budapesti Road", de már vidéki road koromban is volt szerencsém Csabával találkozni a fesztiválokon, ahova a zenekaraimmal mentem.
Tudjuk, milyen ez a szakma. Minek szépítsük? A zenészek többségének fogalma sincs, mit akar hallani monitorban és természetesen a buli után sokszor az a téma, hogy "megint de szar volt"… Na, nekem ettől herótom van és nem szeretem az indokolatlan köpködést.
Viszont: a több, mint 10 év alatt egyetlen egyszer sem volt olyan, hogy bárki rosszat mondott volna ha a "Csababácsi" csinálta a monitort. Nekem frontban egyetlen egyszer sem volt indokolatlanul rossz vagy furcsa a monitor miatt… Mindig rend volt, mindig nyugi és valahogy soha sem láttam a színpadon rohangáló road-okat vagy idegeskedést. Csinálták a Kancsallal azt a mérhetetlen mennyiségű multisátrat….hétről hétre. Én csak csodáltam a türelmüket az egészért. De persze most már tudom, hogy egyrészt megélhetés, másrészt pedig olyan szakmaszeretet, amit ebben a szakmában dolgozó srácoknál jó, ha minden tizediknél felfedezhető.
Más korban kezdték. Felesleges azt mondani, hogy „mert akkor még megbecsülték a roadokat”, hiszen most is megbecsülik azt, aki jó és nem link vagy tufa. Viszont az is tény, hogy sokszor többet kellett letenniük, mint nekünk most és a végeredmény akkor is az volt, hogy este nyolckor bejön a nagyérdemű. Csak nem mindegy, mennyi munka árán.
Beszélgettem én öreg roadokkal éppen eleget. Minek nevezzem meg őket? Hiszen ismerjük az összeset és más is beszélgetett már velük vagy róluk. Kivagyok attól, ha egy hozzám hasonló suttyó fiatal egy szóval is rosszat mond bármelyikről, és nagyon sokszor vagyok úgy, hogy egy fikázást balfonákkal dijjaznék.
DE …A Csababácsiról valahogy soha nem hallottam rosszat. Mindenki szerette. Köztudott, hogy az én Művészem valahogy egy kicsit monitorigényes….: D de meglátta " a Morcz"-ot és minden rendben volt mindig.
Jamie írta az ismert mondatot: "vigyük el a Morcz-hoz"..:) Na hát hallottam én is éppen eleget. Volt ebben a mondatban egy olyan nyilvánvaló elismerés, amivel kényes zenészek és önérzetes budapesti technikusok azonnal az elismerésüket fejezték ki, rögtön a probléma felismerésekor, ha valami elromlott.
Nem akarok rizsázni. Vannak, akik ezerszer többet tudnak erről, mint én. Csak egyszerűen szerettem volna leírni, mit gondolok a "Csababácsiról"…. rock on!
Taki és Morcz Csaba a Hobo Blues Band 2008. szeptember 27-én, a HBB 30. születésnapi koncertjén a keverőpultnál

1 megjegyzés: