A nyolcvanas évek elejétől különböző alternatív zenekarokban játszva – először csak amolyan fregoliemberként be-beugorva, majd megállapodva posztomon, a négyhúrosnál – az akkori klub- és koncertélet rendezvényein gyakran volt hangmérnökünk Morcz Csaba.
Mihelyt megtudtuk, hogy ő áll a keverőpult mögött, rögtön egy fokkal nyugodtabbak lettünk: a keverés jó kezekben van, most már csak rajtunk múlik az előadás sikere. Ezekben az időkben több-kevesebb hangszeres tudással és szakmai tapasztalattal, ám annál sokkalta nagyobb lelkesedéssel felvértezett zenészpalántaként döngettük a hangsugárzókat. Csaba ezt soha nem érzékeltette velünk, egyenrangú kollégaként kezelt minket. A koncertek előtt és közben is figyelembe vette visszajelzéseinket, úgy formálta az általunk megálmodott hangképet, hogy az minőséget adva tett minket elégedetté. Pontosan tudta, meddig kell tolni a potit, mennyi hangerőt kell a kontroll-ládába adagolni vagy éppen milyen irányba kell állítani a dobszerelést hangosító mikiket az éppen behangosítandó hely akusztikájának megfelelően. Ez az ő hátterével persze természetesnek tűnt, én viszont leginkább csak ámultam a végeredményen. A zenéhez füle volt, hozzánk pedig türelme és mindenekfelett – tisztelete.
Őszintén sajnálom, hogy már nincs közöttünk, felmérhetetlen mennyiségű és minőségű tapasztalatot, emberséget vitt magával.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése