"mindig valami olyat éreztem, mit mikor valami guru vagy láma közelében van az ember"

Volt benne valami misztikus erő, ami miatt jó érzés volt a társaságában lenni. Ilyenkor mindig valami olyat éreztem, mit mikor valami guru vagy láma közelében van az ember. Korábbi zenekaraim gitárosaival jártunk ki hozzá Wekerlére és mindig szinte bizsergetően jó volt az a légkör, amiben dolgozott... Tudtuk, ha Ő javítja az erősítőket, ott bizony mi működő cuccal megyünk haza. 

Tartom szerencsémnek, hogy több ízben is dolgozhattam Vele!
Tőle tanultam meg azt, hogy hogyan kell úgy kezelni a dobokat, mint egy hangszert, mint a zene részét, ami puhán belesüpped a basszus hang mélyeibe.. Azt  mondta: "Figyelj ide. Jól dobolsz és lendületesen, emellett próbálj meg a 'sound'-ra is figyelni. Hallgasd meg a nagyokat, hogyan játszanak, milyen dinamikai arányokat állítanak be. Mint pl. a Steve Gadd. A cintányérokat halkabban üti, mint a dobokat, ettől szól olyan szépen, plasztikusan a teljes hangkép!..." 

Ilyen és ehhez hasonló jótanácsokkal látott el, amiket csak úgy tanulhat meg az ember, ha helyzetben van. 

Ezen felül életem leggyorsabb és legprofibb soundcheck-jét is Neki köszönhetem.  

Mikor az MTK Stadionban, a Depeche  Mode előtt léptünk fel, az akkori manager-ünk (Varga Géza) szerencsére Őt hívta el erre a munkára is. Délután, olyan villám sebességgel térképezte fel az ismeretlen keverőpultot és álltunk be a dobbal, hogy, azt hiszem ezt hívják úgy: több, mint megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. "Jó, akkor nézzük a dobokat... kick!..." Mire kettőt rúgtam, már kérte is, hogy: "..oké, snare!.." Gyakorlatilag másfél perc alatt olyan világszínvonalú dobhangot csinált, hogy én nagyon boldog voltam.

Fantasztikus volt vele együtt dolgozni, sajnálom, hogy nincs köztünk, de ugyanakkor mégis azt érzem, hogy közünk van, mert ezek által az élmények által halhatatlanná vált! 

Sok szeretettel gondolok rá.

Tisztelettel: Vadász Péter, dobos - http://www.myspace.com/petervadasz