"Hamar rájöttünk, érdemes hallgatni rá"

A KFT zenekar első tíz évében szinte folyamatosan más és más hangmérnökök keze alatt szólt. Nem örülünk ennek, de így alakult. Ezeknek az embereknek már a foglalkozása is más és más néven szerepelt a szótárunkban. Voltak roadok, technikusok, és volt hangmérnök is. 

Morcz Csaba hangmérnök volt. Első, és számomra legfontosabb tulajdonsága, ami már az első pillanatban is feltűnt, hogy mosolygott. Ebben a szakmában ritka volt ez. Sokan hitték, hogy az a férfias, ha mogorva  /morc :)   /az ember. Hát Csaba nem volt az, és ezzel mindjárt sokat enyhített az aggodalmamon, vajon aznap kinek a kezébe kerültünk, kinek a zenei ízlése, füle határozza meg, miként szól majd a zenekar. 

Ő nem fölényeskedett velünk, pedig tehette volna, hiszen az a pár év ami a hátunk mögött volt szakmában, még nem jelentette a profiságot. Hozzá képest kezdők voltunk, de ő ezt nem éreztette. Miközben mi a színpadi adottságokkal, saját erősítőinkkel és hangszereinkkel birkóztunk, ő kedvesen odajött, és megkérdezte, mit szólnánk ehhez, vagy ahhoz az ötletéhez. Hamar rájöttünk, érdemes hallgatni rá.

Aztán elkezdődött az előadás, és mi soha egyetlen hangot sem hallottunk magunkból „kívülről”. A barátok és ismerősök azonban mindig dicsérték a megszólalásunkat, ha Morcz Csaba állt a keverőnél. 

Sokat tudott erről a műfajról, de számomra mégis az a mosoly volt a legnagyobb ajándék, amivel a problémákat kezelte. 

És lehet, hogy az elmélet, a gyakorlat oktatható, de az a mosoly nem. Azt csak a legnagyobbak tudják.

Bornai Tibor