A szomorú esemény, Morcz Csaba barátom halála kapcsán, már másodszor kényszerülök megnyilvánulni, pedig korábban sosem tettem ilyet, és érintettségem miatt ez nagyon nehéz.
Talán az első, a búcsúztató volt a nehezebb, hiszen frissebb volt a fájdalom és ráadásul beszélnem is kellett - nem is nagyon sikerült...
Csabával a '70-es évek elején ismertük meg egymást, Radics Béla Tűzkerék együttesében, az Olympiában Horváth Charlie-nál, már barátok voltunk, ekkor építette meg az első "Morcz-Marshall-omat", de a Mogyorósi trióban, később a Juventusban aztán a HBB-ben is magától értetődő volt, hogy együtt dolgozunk.
Ekkor már mindenki hozzá hozta a Marshallokat, Laney-ket, VOX-okat, mert köztudott volt, hogy Ő volt a legnagyobb! Persze azt is tudta mindenki, hogy ez nem gyorsszervíz, hiszen gyakran hónapokat kellett várni a javításra, de itt mindenki a biztosra ment, tudtuk, hogy minden erősítőt a saját beteg gyermekének tekintett, és nem nyugodott meg addig, amíg az tökéletesen nem működött, és azt is tudta mindenki, hogy Csaba nem volt üzletember, a hozzá forduló zenészeket kollégaként, barátként kezelte, soha senkit nem vágott le, rajongott a zenéért és a zenészekért - ez volt az élete!
Az erősítők javításán kívül több tucat "MONA" erősítőt épített Nagy Laci barátommal, innen a név, MOrcz-NAgy, melyeket a tulajdonosok büszkén és elégedetten használnak azóta is.
Természetesen a javításon-építéseken kívül, számos zenekarral dolgozott koncerteken és stúdiófelvételeken (Olympia, Tűzkerék, Noclav, Juventus, Tomsits, HBB, V'MotoRock, P. Mobil és még sokan mások). Több mint egy évtizedig Ő volt a siroki motoros és a paksi gasztoblues fesztivál vezető hangmérnöke.
A szakma "NAGY ÖREGJEI" közé tartozott, ami látszott a búcsúztatón is. Nemes, Béka, Kraft, Vona Karcsi, Kopasz, Liszkai, Nagy Otto, Spulni és a többiek, szinte kivétel nélkül az összes ROAD - aki számít, és számított, mind ott voltak. És persze a zenészek is, akik olyan sokat köszönhettek neki...
Néhány napja a Magyar Atom koncertjén(akivel Csaba még a halála előtti napon még játszott), Tátrai Tibusz holmija nem akart megszólalni, fél órás késéssel tudtak csak kezdeni.
A Tibusz könnyekkel a szemében azt mondta: "Persze, hiszen már nincs itt a CSABA..." Hiszek benne, hogy abban a pillanatban, amikor megállt a szíve - és ha van ilyen - átnézett a túlsó oldalra, ahol csupa kedves régi barát: Béla, Samuka, Tomsits Rudi, Jávori Vili, Vadölő Jackie és a többiek mosolyogva várták, úgy döntött, hogy inkább ott marad végleg.
Mindannyian nagyon szerettünk Csabikám!"
Póka Egon
