Csaba halálával a tisztességesség, lelkiismeret és a hozzáértés jókora szeletével lett szegényebb a magyar könnyűzenei világ.
Körülbelül három olyan embert ismertem aki a „háttérből”, őszintén segíteni akart a muzsikusoknak (önzetlenül!), és meg is tette… Ő volt az egyik.
Zárkózott ember volt, így könnyen közös nevezőre jutottunk.
Rengetegszer húzott ki a csávából, mert kívül-belül ismerte a helyi viszontagságokat. Erősítőt, pedálokat javított, hangszereket rakott össze, rendszerint szarból várat 5 perc alatt, jobb esetben jóból még jobbat, megbízhatóbbat.
Hivatalos márkaszervizek álltak széttárt karokkal bizonyos probléma felett, amit ő ránézésre megoldott. (Végignéztem.)
A szakmája szerelmese volt, így is élt, így is ment el.
Sajnos túl hirtelen, de szerényen, sokunknak példát statuálva.
Ott fent remélem megvár minket, mi meg elmeséljük hogyan szólt a cájg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése